Ötvözet kilenc műalkotásban

Valóbb címet aligha kaphatott volna az újraindított Acélszobrász Alkotótelepet záró kiállítás. Ötvözetet és ötvözeteket láthattunk az éveken átívelő hetekben a Kortárs Művészeti Intézetben. Izgalmas műtárgyakat hoztak létre acélötvözetekből a vasmű üzemeiben közös munkával a képzőművészek és a technológiákban jártas szakemberek.

Többen családjukat is elhozták a kiállítás megnyitójára, talán ebben különbözött még inkább más képzőművészeti alkalmaktól. Mindenkinek, akinek köze volt a három hét alatt létrejött munkákhoz, várta, hogy miként mutatnak egy „vasmentes” térben.
Rendhagyó módon a kirakati falon, az utca felől nézhető fotódokumentáción mutatták be az alkotótelep történéseit, mintegy megnyitóként. A kiállítás kurátora, Nagy Annamária művészettörténész a Dunaferr Art Alapítvány nevében köszönetet mondott a támogatóknak: az ISD DUNAFERR Zrt.-nek, a Nemzeti Kulturális Alapnak, a Modern Művészetért Köz­alapítványnak, Du­­na­újváros Önkor­mány­zatának valamint a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülésnek. A művészek nevében külön kifejezte tiszteletét és köszönetét az öntöde, a lakatosüzem valamint a kovácsüzem szakembereinek az alkotó folyamatban való közreműködésükért. Mint mondta, fontos, hogy a város lakói közelebb kerüljenek a vasmű üzemeihez. Ne csak tudjanak a gyárról, hanem lássák belülről is.

Megnyitójában Kova­lov­sz­ky Márta művészettörténész emlékeztetett a ’74-ben indult, majd tizenhét év óta szüneteltetett alkotótelepek szellemiségére, a kísérletezésre, a tér, a forma és az acél, mint anyag lehetőségeinek kibontására. Tetten érhető a kísérletezés vágya az újraindított alkotótelep három művészénél is, akik három-három plasztikát készítettek és állítottak ki.
Izgalmas ötvöződés jelent meg Gosztola Kitti, Kaszás Tamás és Szalay Péter közös kiállításában. Egymástól függetlenül dolgozott a három művész a gyárban, mégis alkotásaikban idősíkokon átívelő, jelenünket és jövőnket feszegető közös gondolatokat jelenítettek meg.
Gosztola Kitti munkáinak központjában a ter­mészettudományok és a képzőművészet kapcso­la­tának vizsgálata áll. Fog­lal­koztatja, hogyan nyúlunk a környezethez, a természethez. Az alkotótelepen feldolgozott témát bányászattal kapcsolatos kutatás előzte meg. Földalatti ásványok, ércek elhelyezkedéséről talált eközben egy tizenhetedik századi metszetet, amelyet öntvényekből térbe emelt. Másik munkájának kiindulópontja egy múlt század eleji bányászati könyv metszete, amely a földben elhelyezkedő ércstruktúrák megközelíthetőségét ábrázolja. Fontosak a megtalált szövegek is. Évszázadok óta foglalkoztatja az embereket, milyen érckészleteket rejt a föld mélye, és hogyan hat a bányászat a környezetre. Már a tizenkettedik században tiltottak be bányászatot Itáliában környezetvédelmi szempontok miatt. Nem kritikának szánta munkáit, bár korunkat tükrözi, hogy a vasgyárban acéllemezből vágták ki Ovidius idevonatkozó gondolatát. Szemet vonzóak a művésznő alkotótelepen készült plasztikái. Látványosak, légiesek, finomak, szépek, miközben súlyuk nyolcvan-száz kiló körüli. Nehéz az öntöttvas, különösen gondolatok formájában.
Kaszás Tamás dunaújvárosi. Gyerekkori élmények kötik a Duna-parti acélszobrokhoz, egy álma vált valóra az alkotóteleppel. Mindig is szerette volna kipróbálni a DUNAFERR nyújtotta technológiai lehetőségeket. Munkáiban az ember természettel kapcsolatos lehetőségeit, felelősségét feszegeti. Az alkotótelepen egy tizenkilencedik századi, rabszolgákat szállító hajót ábrázoló metszetet emelt át utópisztikus környezetbe. Űrhajót épített acéllemezből, amely logisztikailag hatékonyan szállít embereket egy új világ felé. Másik munkája öntött és kovácsolt, egyben elhajíthatatlan lándzsák együttese, a harmadik egy forrasztott táblakép. A lándzsák hegyei falevelek lenyomataiból gyártott, míves öntvények.
Szalay Péter tíz évvel korábban már járt a vasműben egy művésztelep résztvevőjeként. Ismerte a technológiai lehetőségeket, ezért is sajnálta, hogy a „Statikus Idő” címet kapott óraszerkezete most csak szállítható, galériás léptékben készülhetett el. Valóban fontos köztéri alkotás lehetne egy ötszáz kilós változatban, de meghökkentő gondolatokat indított el a KMI terében is a mutatóira támaszkodó, mozdulatlan időhordozó. Ide tervezte másik két alkotását. A vasat életre keltő, kézbe vehető hengereken próbálta meg a vasas mesterségek fogásait. Más-más tapintást, felületet, színt, súlyt hozott létre, mintegy megjelenítve az anyag végtelenségét. Kirigami mesekönyvek technikájával készítette harmadik munkáját. Egy acéllemezből síkban vágták ki, majd hajlították térbe a napjaink politikai abszurditását megjelenítő szobrot.
Munkáikról, az alkotótelep hangulatáról január 5-én rendhagyó tárlatvezetésen beszéltek a művészek. Szavaikból kitűnt, hogy izgalmas három hetet töltöttek a vasműben, anyagokkal, technológiákkal ismerkedve. A vasas szakmák megbecsülése hangzott szavaikból. Számos új ötletük is született, amelyeket szívesen megvalósítanának a jövőben, mert elférnének, megférnének a gyárban.
Zenés finiszázzsal zárult január 12-én a XIII. Acél­szobrász Alkotótelep, ame­lyen fellépett Móder Re­zső, Baráth Bálint, Dóra Attila és Szekeres István. A vizuális effekteket Várnai Péter szolgáltatta.
K. É.

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás