A nemrégiben megrendezett Üstökös Kupa utánpótlás kézilabdatorna apropóján beszélgettünk Csőregi Lászlóval. Az Acélmű konverter­üzemének üzemvezető-helyettese a Fejér Megyei Kézilabda Szövetség versenybizottságának elnökeként már másodjára volt szervezője a rangos eseménynek.

A tizenkettedik kupán ezerkétszáz gyerek versenyzett mintegy száz csapatban, az U8-tól az U14-es korosztályig. Rengeteg munka, ám annál is több öröm és eredmény fért bele ezúttal is a két és fél napba, a résztvevő gyerekeknek pedig számtalan meccsélmény.

László egyébként büszke négygyerekes apuka, azt mondja, nem cserélné el semmire ezt az állapotot. Két nagyobb gyermeke egy fiú és egy lány, a két kisebb fiú pedig ikerpár.
– A köztük lévő korkülönbség azért jó, mert nem egyszerre nőnek: a kicsik visszarángatnak a kellemes kölyökéletbe, és ha elfáradtam ott „lent”, akkor „felmegyek” kicsit a felnőttesebb irányba. Ikreket nevelni külön kategória, szülőként érdekes tapasztalás. Nagyon tudják egymást húzni, előre vinni. Az egyik addig csinálja, amíg neki is nem megy a dolog, amiben a másik már ügyesebb, legyen szó cipőfűzésről, birkózásról vagy tanulásról.
László gyermekkorában a búvárúszást és a kézilabdát párhuzamosan művelte, majd a középiskolás évek után a Miskolci Egyetem Kohómérnöki Karán már egyértelműen a kézilabda győzött, a sportágban később edzői képzettséget is szerzett a Testnevelési Egyetemen. Játékosként az NB2-ben játszott, edzőként többek között két évig edzette a DAC női felnőtt csapatát és a kicsiknek sokáig szivacskézilabdát oktatott. Játékvezetőként 1992-től NB2-es szinten fújt, majd országos versenybíró lett, jelenleg a Fejér Megyei Kézilabda Szövetség versenybizottságának elnöke. Büszke arra, hogy az egyetemi csapat kemény magja (MEAFC ’96), mintegy tizennégy játékostársával 2001-től mindmáig összejárnak évente néhány alkalommal egy-egy mérkőzésre és közös beszélgetésre.
Ha a családot és a kézilabdát követően még marad szabadidő, ami főleg nyáron elképzelhető, az utazás az, ami aktívan kikapcsolja, a kerti munka nem az ő világa… Szereti mind a „felfedezős”, mind a tervezett túrákat, városnézéseket is. Szeged a kedvenc városa, ahol gyermekkorában minden nyáron eltöltött több-kevesebb időt. A Rám-szakadék turistaútvonalát is többször végigjárta már.
A környező országokon túl messzebbre is sikerült eljutnia. Egyik érdekes és egyben megrendítő élménye volt a Kréta szigete mellett található Spinalonga, a leprások szigete is, ahová 1903-tól Görögországból szállították az összes leprás beteget. Először embertelen körülmények közé, később egy egész kisvárost építettek ki számukra pékséggel, kávézóval, boltokkal és színházzal. Az egykori kőfalak történetében az is ott volt, hogy aki idejött, az tudta, hogy innen nem fog elmenni… Ám a sors esélyt adott az itt élőknek: 1948-ban jött egy orvos és azt mondta, hogy van gyógyszer a betegségre és fél év múlva meggyógyulnak. Vajon mit érezhettek, mit gondolhattak és mi mindenen mentek keresztül az ott élő emberek? A teljes reménytelenség és az életet adó remény között valószínűleg hosszú utat jártak be...
Lászlónak megrendítő felismerés volt a víz életteremtő erejének érzékelése is. Például Egyiptomban, ahol az ország 97%-a sivatag, megdöbbentő volt látni, ahogy a Nílushoz közeledve hogyan jelenik meg az egyre zöldebb növényzet és hogyan telik meg élettel. Lenyűgöző – s a mai fogyasztói társadalom sebességével mérve szinte teljesen érthetetlen – felismerés, hogy az ötezer évvel ezelőtt emberkéz által készített utak, tárgyak, házak még a mai napi állnak. Erre a figyelmes utazó sok példát láthat szerte a világban. László azt vallja: nem a tárgyakat, hanem az átélt élményeket kell gyűjteni, mert azok maradnak meg igazán.


T. Sz.

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás