Szakemberek nyegyven felett

Eddig fel sem tűnt, hogy a folyamatos acélöntőmű bejárata egy átlagos méretű fémajtó. Végül is az öntőgépek negyven éve a helyükre kerültek, az üstökben lötyögő, forró anyagot vasúton, majd darukkal érkeztetik, a méretes berendezéseket működtető szakembereknek elegendő egy ajtó, hogy szó szerint OTT legyenek.

Szabad akaratú a fehéren izzó acél. Addig formálható, míg narancssárgán át vörösre vált, majd már a szürkébe belenyugszik.

Nem jellemző a fluktuáció
Feltűnő a rend és a tisztaság a FAM üzemben. Még az öntőszintre felszálló lift belseje is világosabb, mint amit egy gyárban várna a látogató. Az üstök beforgatását látva érthető az önként vállalt fegyelem. Csak belső körben ismert jelekkel, félszavakkal összehangolt mozdulatokkal kerül a helyére az üst nyílása és indul el a kristályosító felé a folyékonyan még táncoló anyag.
– Ne nézzen bele! A fény károsítja a látóidegeket – figyelmeztet Molnár Zoltán műszakos üzemvezető, majd egy fekete üveglappal kínál meg Kelemen Tibor üzemvezető. Most tisztán látom, ugyanúgy folyik, csobog az acél, mint a víz. Megragadó látvány, aligha feledhető. Most értem meg, amit Kelemen Tibor pályája kezdetéről mondott, mielőtt a bejárathoz érkeztünk:
– Ipari hátterű képzésben vettem részt a főiskolán. Jó volt, hogy a metallurgus képzés gyakorlati féléveiben a technológia minden szakterületén dolgozhattunk, megismerhettük a különböző munkahelyeket, a teljes technológiai láncot, kiválaszthattuk azt, ami igazán megfogott bennünket. Különleges élmény volt számomra a folyékony fém látványa, a hatalmas tömegek kezelése, ahogy a közbenső üstben még folyékony acél a kristályosítóban új formát ölt, majd az öntött szál kilencszáz fokra lehűlve megjelenik a húzóhengereknél. Nem volt kérdés, hogy itt kezdek a diploma megszerzése után. Kormányos munkakörökben végiggyalogoltam a ranglétrát, folyamatos műszakban dolgoztam öt éven át. Megfogott a kollektíva hangulata. Az idősebb kollegák segítettek abban, hogy alaposan megismerjem a folyamatot. A főművezető munkakörben a technológia fejlesztése, a kísérleti programok felügyelete és a vezetői feladatok jelentették az újabb kihívásokat és ismerhettem meg egy másik szemszögből az üzemet. Átkerülve a technológiai osztályra szintén a folyamatos öntőmű technológiai folyamataival foglalkoztam. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz ’91-ben itt lehettem, amikor a franciák behozták a számítástechnikával működtetett folyamatirányítást. Láthattam, hogy hőskori technológiából hogyan vált számítógépekkel felszerelt üzemmé a folyamatos öntőmű. Mára már az is megújult. Az ipari folyamatirányításban új rendszerek jelentek meg, a régiek üzembiztonsága romlott, szükségessé vált a modernizáció. Itt a technológia már saját fejlesztésű szoftverrel töltődött fel, az Acélmű szakembereinek tudásával a háttérben.

Nem csak a gépekre, egymásra is odafigyelnek.Beszélgetünk még mennyiségekről, 2007-ről, a csúcsteljesítményről, ami meghaladta az egymillió-hétszázezer tonnát. Eleinte a mennyiség kapott hangsúlyt, később a minőség. A termelés csökkenése inkább nehézség, mint előny, szükséges a folyamatosság, a harmónia a jó minőségű bramma gyártásához.
– Specifikus, veszélyes munkakörök jellemzőek a folyamatos öntőműre – mondja az üzemvezető –, nem lehet egyik napról a másikra elsajátítani a teendőket. Vannak váratlan helyzetek, amelyekre megfelelő képzettségű, felkészült munkavállalók képesek megfelelően reagálni és kezelni a folyamatot.
Elismert szakma volt
Élete első munkahelyén dolgozik Molnár Zoltán műszakos üzemvezető. Folyamatos munkarendben, a négyes műszakért felel most. Az öntőszinten kezdett ’80-ban, érettségi után.
– Rábeszélésre lettem kohász. Főként gépész és acélszerkezeti szakra jelentkeztünk a Bánki Donát Szakközépiskolába. Az akkori igazgató beszélt rá néhányunkat a kohász szakra. Rajtam maradt, mint szamáron a fül, aztán beletanultam. Tisztelni kell az anyagot, folyékony fémmel bánunk. Itt az marad meg, aki nem fél. Hogy miért maradtam itt a kezdetek óta? Akkoriban elismerték a munkánkat anyagilag és másként is. A folyamatos műszakot pedig megszokni nem lehet, csak kibírni…
A daru leemeli a fordítóállványról az üres üstöt, a másikból pedig látszólag nyugodt ütemben folyik át a kristályosítóba az anyag. Rövid időre leengedhetik kezüket a körülötte dolgozók. Mellém lép Takács László öntőmester, aki felügyeli mindkét öntőgép működtetését.
– Elsődleges az emberek biztonsága – beszél munkájáról –, a folyékony fém hőhatása égésveszélyes. Folyamatos koncentrálást kíván a szálöntés, a panel figyelése, és figyelni kell a gép alatt dolgozókra is. Acélöntőként dolgoztam húsz éven át Diósgyőrben, 2000-ben jöttem a Dunaferrhez. Tudatosan választottam ezt a szakmát. Abban az időben elismerték, megbecsülték a kohászokat. Embereket kerestek ide, a szakma miatt települtem át.
Biztonságos távolságból, üvegkalitkában figyelhetem a vágószinten már narancssárgába kristályosodva érkező anyagot. Tiszteletet parancsoló az anyag tömege, érezhető és látható a hőmérséklete. Itt sem látok húszas éveikben járó fiatalokat.
Férfias, szép szakma
Harminc éve dolgozik folyékony anyaggal Móri Gábor folyamatirányító kormányos:
– Gimnáziumba akartam menni, szüleim, tanáraim beszéltek rá a Bánkira. Akkoriban a kohász szak volt a legerősebb, így oda mentem. Érettségi után a martinsoron kezdtem segédolvasztárként, majd svédlándzsakezelő lettem. Leállt a martinacélmű, és akkor, ’92. augusztus elsején átjöttem a FAM-hoz. Nagyon szép, valahogy férfias szakma ez. Ezt tanultam, az öntés az acélgyártás befejező metallurgiai fázisa. Reménykedünk, hogy az új kohóból kikerülő nyersvasból gyártott acél leöntésére is lesz lehetőségünk hosszú éveken keresztül.
Becsukom magam mögött az ajtót, meglegyint a tavaszi szél. Miközben visszaviszem a védősisakot és köpenyt, feltűnik egy mandulafa, virágözönnel nyújt reményt.
Kaszás Éva

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás