Több, mint feldolgozó
Megkerülve a vasműt, csendes úton juthatunk el a DUTRADE Acél­termék­feldolgozó és Kereskedelmi Zrt. ma is újszerű központjához.
A modern épülethez világos, tágas üzemcsarnok támaszkodik. A falon bekeretezve függ a cég néhány, működésével kapcsolatos elvárása az idei évre.

Naponta szembesülhetnek az itt dolgozók a számokkal, amelyekben a vevők számára nyújtott kiszolgálási színvonallal, vagy a minőségfejlesztéssel kapcsolatos célokat megfogalmazták. Szerepel a tömör felsorolásban környezettudatos magatartásuk is, miszerint ezres nagyságrenddel csökkentik a papírívek felhasználását. A kihelyezett tanúsítványokből tudom meg, hogy idén az ISD DUNAFERR vállalatcsoport tagjaként a DUTRADE Zrt. kapta meg az „Év Credit Management Team” díját.

Kiszámolható műszaki dolgok
A vállalkozás műszaki igazga­tójával, Lantai Miklóssal hétköznapokról, kapacitásokról, vevői elvárásokról, létszámról beszélgetünk. Napjainkra sem változott a szándék, amit huszonöt éve, a cég alapításakor megfogalmaztak. Elsősorban a DUNAFERR termékeit dolgozzák fel és értékesítik. Három műszakban, műszakonként tizennégy fővel működtetik a daraboló, valamint a hasító berendezéseket. Hétvégeken karbantartás váltja a termelést. A szakember mondataiban visszatérően szerepel a vevői igény, mint kifejezés:
– Naprakészen frissített vállalatirányítási programunkban testreszabottak, pontosan rögzítettek a vevői igények. Kizárólag az előírásoknak megfelelő tény paraméterekkel rendelkező terméket enged szerződésre a program. Berendezéseink, technikai lehetőségeink adottak, így fontos a vállalhatósági vizsgálat. Azokat az ajánlatkéréseket is nyilvántartjuk, amelyeket nem tudunk teljesíteni. Ezek lehetnek egy későbbi műszaki fejlesztés piaci alapjai.
Mielőtt elvesznék a szilárdság és súlycsökkenés paramétereiben, pályájáról kérdezem:
– Érdekelnek a műszaki dolgok, mert kiszámolhatóak, konkrétak. Mióta ’92-ben elvégeztem a főiskolát, azóta a vasműhöz kapcsolódik a munkám. A Hideghengerműben kezdtem, majd néhány évet a Lemezalakítóban, pontosabban a radiátorgyárban töltöttem. 2007-ben a visszamentem a Hideghengerműbe, ahol részt vettem az akkor induló nagyberuházásban. Egy csomó új dolgot megismerhettem ennek kapcsán. A DUTRADE-hez 2010-ben jöttem. Más közeg, mint a vasműs üzemek, kisebb terület, könnyebb tisztán, rendezetten tartani – mondja, majd ismét műszaki adatokat sorol hasítókról, darabolókról. Mint a legtöbb mérnök, ő is fejlesztést remél:
– Várom, hogy a DUTRADE-nél mikor lesz csarnokbővítés, új gépek telepítése. A DUNAFERR legyártja az alapanyagokat, de jelenleg más gyártja belőle a készterméket.



Acélcsíkok, táblalemezek, emberek

Körbemegyünk az üzemben, fel sem tűnik fel a világos térben, hogy háromhajós a közel tízezer négyzetméter alapterületű csarnok. Fogva tartja a szememet a precízen, csomagolva tárolt lemezek látványa:
– Az egyik hajóban hidegen hengerelt és pácolt alapanyagot tárolunk. Csomagolva jön át a gyárból, érzékeny az időjárásra – magyarázza a látványt Lantai Miklós, majd a Sacma-hasítósorhoz vezet.
– Olasz berendezés, maximum harminc csíkot képes egyszerre hasítani – teszi hozzá –, hat fő kezeli. – A Fagor-hasítósoron három fő dolgozik, a darabolón négy.
Műszakvezető, gépmester, gépkezelő munkakörökben dolgozók működtetik az üzemet. Férfiak dolgoznak itt, akik ránézésből ismerik az anyagot és szó szerint kesztyűs kézzel egyengetik a feltekercselt lemezekből hasított szalagok útját. Láthatóan csapatot alkotnak a gépek körül. Tekintetek, apró mozdulatok hangolják össze az anyag és a gép mozgását.

Bartha Zsolt műszakvezető az indulás óta itt dolgozik:
– Autószerelő a szakmám, a Lemezalakítóból jöttem át. Néha az ember kihívást keres – mondja, látva csodálkozásom, majd hozzáteszi: – Itt volt lehetőség előrelépésre, fej­lő­désre. Maradtam, mert megtaláltam a számításomat. Ameddig jól érzem magam, nem változtatok. Nem monoton a munkám, minden nap mást hoz.
Családról beszélgetünk, arról, hogy gyakori volt a vasműben, hogy dinasztiák dolgoztak egy-egy üzemben.
– Mit akarhat egy szülő? – szegezi nekem a kérdést és válaszol is rá:
– Nyilván azt, hogy tanuljanak, érjenek el többet, mint én. A nagyobbik technikusnak tanul, a kisebbik most kezdte a Dunaferr-középiskolát.
Pár mondatban kitérünk a fiatalok helykeresésére, lehetőségeire, majd mielőtt továbblép, megjegyzi:
– Nézze, ez egy átlagos munkahely, ahol dolgozni kell!
Kétségtelen, ahol embert látok gép vagy szerszám mellett, az foglalatoskodik valamivel…

Kulcsár Ádám gépkezelő idén februárban kezdett a DUTRADE-nél. A húszas éveiben járó fiatalember szakmája CNC-programozó. Tágra nyitom a szemem szakmája hallatán, és szóvá is teszem lehetőségeit:
– Az előző cégnél nem volt előrelépési lehetőség – érvel –, itt jók voltak a felkínált lehetőségek mind az anyagi, mind az egyéb juttatások tekintetében. A bátyám is itt dolgozik, ő már tizenhárom éve, tőle hallottam erről a munkahelyről. A szakmámat itt, a városban nem fizetik meg, a család miatt pedig nem fér bele a mindennapokba több órás utazás. Menyasszonyommal, aki egy pékségben boltvezető, Dunaújvárosban képzeljük el a jövőt. Hosszú távra tervezünk, tudatosan, kisebb-nagyobb lépésekben előre. Úgy gondolom, megtaláltam a számításomat. A főnökeim nyitottak, segítőkészek, műszakon belül családias a légkör – zárja rövidre beszélgetésünk. Már munkatársaira figyel, várja a jelet a gép indításához.

Sűrű Gyula gépmester egy másik korosztályt képvisel, maga mögött tudja az ötödik évtizedet. A vasműben dolgozott, amikor Fábián Imre, a korábbi vezető az olasz hasítósor telepítése idején idehívta:
– Elment az olasz villanyszerelő, és kellett helyette egy új. Ismerem az összes gépet, megfordultam mindegyiknél. Idejöttem, több pénzt ígértek, az is volt egy darabig. Itt kezdett a sógor, itt dolgozott fél család – sorolja helyben maradásának indokait. – Nincs két egyforma nap. Hol beugrósként dolgozom, máskor kamiont rakodok daruval. Voltam már minden gépen. Vannak jobb, vannak rosszabb napok – hagyná el a beszélgetést, de családjáról még egy-két mondat belefér: – Nem, ők nem követnek ide. A lányom orvosnak tanul, a fiam mérnök-informatikus – mosolyog elégedetten, majd elindul az érkező kamion felé.
Körülnézek, szememmel követem a gépek, körülöttük az emberek mozgását. Harmonikus kép rögzül bennem, nincs kiugró elem. Bár az automata vitrin kicsit szokatlan. Tálcáin csokoládék és szendvicsek helyett narancssárga teherrögzítő hevederek tekercsei fekszenek.
– Előfordul, hogy keveset hoznak magukkal a sofőrök, itt megvehetik a pótlást – jegyzi meg Lantai Miklós.
Számomra ez apró utalás az üzem működésének tudatosságára, és arra, hogy minden problémára adódik megoldás.
Kaszás Éva

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás