65 ÉVES A DUNAÚJVÁROSI VASAS TÁNCEGYÜTTES

Még decemberben, advent harmadik hétvégéjén tartotta jubileumi fellépéseit a hatvanöt éves Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes. Hetekkel korábban elfogytak a jegyek a gála előadásaira, hisz alig akad dunaújvárosi család, amely valamilyen módon ne kötődne az együtteshez. A színvonalas műsor létrejöttét – amelyben sok kollégánk szerepelt –, az ISD DUNAFERR Zrt. is támogatta.

Generációk töltötték meg a Bartók színháztermét, színpadát, öltözőit, minden zugát a gálán. Érezni lehetett, hogy nem is a fellépés, hanem a próbák varázsa hozta össze az együttes tagjait egy táncra, majd még egyre és egy ráadásra. Őszülő fejjel, kerekded pocakkal ugyanúgy mozdult a láb a megszólaló zenére, mint pár méterrel odébb, a vékonydongájú suhancoknál. Még a legényes szólók is zsigerből tették látványossá a muzsikát. Pillanatok alatt élesztették fel a tánc örömét, majd a cimbalomfutamok közötti csendekben pihegtek, vettek egy nagyobb levegőt. Színpadi bejárások között, az öltözők nyüzsgő folyosóján beszélgettünk régi táncosokkal. 

Németh Csaba, a Beruházási és Karbantartási Igazgatóság osztályvezetője több mint harminc éve vált meg az együttestől:
– Általános iskolás éveimet a Móriczban töltöttem, ott kezdtem el táncolni. Ahogy a korosztályomból többen, én is a Vasasban folytattam. Nagy életközösség, egyúttal baráti társaság volt a táncegyüttes. Vonzó volt a zene, a mozgás kultúrája. Páromat is az együttesben leltem meg, a feleségem is a Vasasban táncolt. Ahogyan az évek mentek, a munka és a család került első helyre. Már nem vállaltam a fellépések fegyelmét, ’84-ben elköszöntem az együttestől, de nem a barátoktól. A Vasason belül egy kisebb csapattal ma is tartjuk a kapcsolatot, összejárunk. A jubileum az más, az első hívó szóra jövünk ötévente próbálni. A tánc olyan, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni. Ahogy meghallom a zenét, jár a lábam. Rövid időn belül kicsiszolódnak a mozdulataink, visszajönnek az emlékek.

Czeilinger Ottó, az ISD Power Kft. vízszolgáltató üzemének főgépésze nem a Vasasban tanulta meg a kezdeti tánclépéseket:
– Veszprémben jártam vegyipari középiskolába. A barátaim hívtak Herendre, az ottani együttesbe táncolni. Érettségi után Dunaújvárosba kerültem, hiányzott a mozgás, a zene, a tánc, ami szép is, jó is. A Vasasba Tóth Gyuri hívott, aki újtelepi, mint én. Akkoriban, ’79 táján szerveződött a Mucsi Magdi-féle utánpótlás. Addig táncoltam a Vasasban, míg a feleségem el nem kezdett dolgozni. A család mindennapjai már két embert kívántak, így ’87-ben abbahagytam. Pár éve Rácalmáson is alakult néptáncegyüttes, ott újrakezdtem.

Perjési Istvánné a vasműből, munkaügyi területről ment nyugdíjba. „Visszajáróként” még most is dolgozik a szakszervezetnél:
– Általános iskola nyolcadik osztályában kezdtem táncolni a Vasas­ban, de mielőtt férjhez mentem, abbahagytam. Leendő férjem választás elé állított: vagy ő, vagy a tánc. Titokban, míg ő műszakban dolgozott, visszajártam konferálni az együttes fellépéseire. A tánc egy szerelem… Zenére azonnal mozdul a testem is, nemcsak a lábam. Táncolt a kislányom is, bár nem hosszú ideig. Nekünk annak idején sokkal jobb dolgunk volt az együttesben, mint a minket követő generációknak. A szakszervezet szponzorált bennünket, mindent biztosítottak, finanszírozták az utazásainkat, a cipőinket. Egy nagy család voltunk.

Galgóczi Ibolya, a Beszerzési Igazga­tóság nyugdíjasa szintén szép emlékeket idézett fel:
– Imádtam táncolni a Vasasban, ’64-től a gyermekem születéséig, ’71-ig táncoltam. Ha megszólal a zene, az ember táncolni akar. A párom a zenekarvezető volt, hegedűs, a családunkban a zene, a tánc szeretete természetes. Alig várjuk a jubileumot, minden ötödik évben bulizunk. Itt a tánc a fiatalságunkat hozza vissza. Csak hálát mondhatunk, hogy a városban megmaradt az együttes.

A zenészek hangoltak. Lekerültek a pólók a táncosokról, perceken belül ropogós viseletben várták a függöny felemelkedését. Feszültség nélkül, örömtáncra léptek a közönség, a rokonok, a barátok, a szülők és unokák elé. Fergeteges műsorban mutatták be a feledhetetlen ritmusokat, forgásokat.
Aligha felejtődtek a mozdulatok, koptak az emlékek, hisz a Vasas több mint egy táncegyüttes. Generációk nőttek bele a hiteles viseletekbe, adták tovább a hagyományokat őrző tánctudást.

Szavaiban a látottakat összegezte Suplicz Mihály, az együttes régi, meghatározó egyénisége, a mai társulat egyik vezetője:
– Tavasz óta szerveztük a jubileumi gálaműsort. A szeptemberben megkezdett próbákra több mint százan jártak el az együttes különböző generációiból. Rajtuk kívül sokan a nézőtéren ültek, majd az előadást követő vacsorára jöttek. Hogy mi a titka a sajátos arculatnak? A Vasas élő együttes, folyamatosság jellemzi. Vezetői az együttesben nőttek fel, továbbviszik a hagyományokat, az évtizedek alatt kialakult szokásokat, közösségi és tánckultúrát. Nem véletlen, hogy két professzionális táncszínház is alakulhatott a tagjaiból, a Közép-Európai Táncszínház, valamint a Dunaújvárosi Táncszínház. Jelenleg százötvenen táncolnak az együttesben, három korcsoportban. És várjuk a régieket is, nemcsak ötévenként a jubileumra. Havonta, az MMK-ban rendezett családi napokon táncház működik, ahol bárki bekapcsolódhat a néptáncba.

Kaszás Éva

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás