A NAGYOLVASZTÓ TÖRTÉNETE – EMBERI SORSOK TÜKRÉBEN

A dunaújvárosi nyersvasgyártás hatvan esztendeje emberi sorsok sokaságát is magába foglalja.

Köteteket tölthetnénk meg a jelenlegi dolgozók bemutatásával és a korábbi évtizedek kiemelkedő személyiségeinek visszatekintőivel – ezúttal a gyártóművet leghosszabb ideig irányító vezető és az ISD Dunaferr Zrt. Nagyolvasztóművében dolgozó néhány jelenlegi szakember portrévázlatát villantjuk fel néhány sorban.

Technológiai fejlesztések, minőségjavítás
1998-ban másodikként vehette át a Borovszky-díjat Márkus László, akinek életútja a kezdetektől a dunaújvárosi nyersvasgyártáshoz kötődik, hiszen 1953-ban, érettségi után került a nagyolvasztó állományába.
– Vasműs pályámat három nagy részre oszthatom. Az első húsz év elsősorban a tanulásé volt a munkahelyen és a főiskolán, egészen hetvennégyig. Akkor kaptam megbízást a Nagyolvasztó Gyáregység vezetésére, ez a szakasz kilencvenhárom végéig, nyugdíjazásomig tartott. Ezt követően kértek fel az éppen esedékes kohófelújítás végrehajtására, amit újabb átépítések követtek, közel öt éven át. Nagyon jól jött ez nekem, hiszen egyáltalán nem voltam felkészülve a nyugdíjas életre. A gyártástechnikai, -technológiai fejlesztésekben, a kohóbetét, kohókoksz minőségének javításában elért eredményeket tartom az egyik legfontosabbnak. A vasmű alapításának vezérterve azt tartalmazta, hogy el kell érni az 544 ezer tonnás éves termelési szintet. A kohótérfogat-bővítésekkel, technológiai, technikai fejlesztésekkel az itt dolgozó szakemberek közössége 1,3-1,35 millió tonnás eredményekre is képes volt az elmúlt években – ezek a számok is szemléletesen mutatják a fejlődést.

Eleget tenni az elvárásoknak
Bernáth Zoltán Miskolcról érkezett a főiskolára, 1987-ben végzett karbantartó gépész üzemmérnökként, és rövid kitérőt követően 1989 óta a nagyolvasztómű állományát erősíti. Dolgozott lakatosként, műszaki előadóként, főművezetőként, 2011-től tölti be a gépészeti üzemvezetői munkakört.
– Jelenleg 96 emberrel kell elvégeznünk a két kohó, a tömörítő és az ércelőkészítő területén egyre sokasodó gépészeti feladatokat, régebben voltunk 140-en is erre a munkára. Sikeres tevékenységünket jórészt tőlünk független körülmények nehezítik: a beszerzési nehézségek mellett, a folyamatos létszám- és költségcsökkentés közepette nagyon nehéz tervezni a különböző karbantartásokat, biztosítani a stabil üzemmenetet. A feladataink közben egyre szaporodnak, például a kohóátépítés levezénylésében is sok teendőnk van, lesz. A gondok ellenére eddig sikerült eleget tennünk az elvárásoknak, mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy a kétkohós üzemmódban egyre több nyersvasat sikerült termelni. Bizakodunk az egyes számú nagyolvasztó mielőbbi átépítésében.

Nem lehet hibázni
Borda József a Bánkiban géplakatosként érettségizett 1979-ben, majd az Acélmű darukarbantartásnál kezdett dolgozni, később a Kokszolóba ment át. Utána egy külsős cég alkalmazásában került a tömörítőbe és 1993-ban lépett vissza a Dunaferr állományába, a bunkersori gépész csoportba lakatosként, ahol 2002 óta csoportvezető.
– A különböző anyagok általunk karbantartott berendezéseken – mérlegkocsi, kokszbunkerek, ércbunkerek – kerülnek fel a kohóra. Minden egyes probléma a nagyolvasztó anyagellátását veszélyeztetheti, ezért igen szigorúan oda kell figyelnünk valamennyi gépre, itt nem nagyon lehet hibázni. Az adódó üzemzavarokat is nekünk kell elhárítani. Jelenleg három vasműs dolgozó és két külső munkavállaló tevékenységét irányítom állandó délelőttös munkarendben. Rendkívül kevés alkatrész áll rendelkezésünkre, ez nagyban megnehezíti a munkánkat, lassan már az üzemzavarokat is terveznünk kell. Régóta itt dolgozom, mindig szívesen jöttem be, de a mostani bizonytalanságok sokunknak okoznak problémákat, szinte lelki válságban élünk.

A csapolás varázsa
Gincsai László 1987-ben végzett vasolvasztárként a 316. sz. Szakmunkáslépző Intézetben, és azóta folyamatosan a Nagyolvasztóműben dolgozik. Ötös olvasztárként kezdte, már vagy tizenöt éve főolvasztár, kinevezésekor ő volt a legfiatalabb ebben a munkakörben.
– A nemrég elhunyt Bukszár István volt a szakoktatónk, ő már az első félév után behozott minket a munkaterületre, és testközelből ismerkedtünk meg a különböző folyamatokkal. Megtetszett az itt folyó munka, és ez az érzés, minden újabb és újabb nehézség ellenére azóta is tart. Legfontosabb fe­la­datom a csapolás lebonyolítása, a munka megszervezése, mindenért felelős vagyok, ami a lenti csarnokban történik. Nálunk minden ütemezetten, időre történik, erre is figyelemmel kell lennem, és természetesen a fizikai munkából – gépek kezelése, csapolónyílás megnyitása, zárása – is kiveszem a részem. A mi kohónk jelenleg nem üzemel, de bizakodunk abban, hogy megtörténik a felújítása, és visszatérhetünk a megszokott munkarendünkbe.

Felkészülni a kihívásokra
Pap Zoltán, a kohó üzemvezetője Baracsról indulva veszprémi középiskolai, majd dunaújvárosi főiskolai évek után került 1991-ben a vasműbe. Üzemmérnökként elsőnek főgázkezelő lett, majd kohómester, üzemvezető-helyettes, és 2009 január elseje óta dolgozik jelenlegi beosztásában.
– Többek közt a kohászatról is tanultunk a középiskolában, és én ezzel a területtel szerettem volna foglalkozni, így egyenes volt az utam a helyi főiskolára, majd a vasműbe. Ra­gaszkodom ehhez a kistérséghez: pályafutásom elején lett volna rá alkalmam, hogy az országon belül vagy akár külföldön másutt mérettessem meg magam, ám ez soha nem merült fel komoly lehetőségként. Munkám során össze kell fognom az üzem különböző, szerteágazó területeit – beleértve a társüzemekkel való kapcsolattartást – egy cél, a folyékony nyersvas kicsapolása érdekében. Feladatainkat csökkenő létszámmal kell ellátnunk, jelenleg 119 fő dolgozik velem együtt a kohóüzemben. Arra törekszem, hogy a napi ismétlődő és az egyedi célok elérése érdekében is, a legjobbat nyújtsam, és hogy felkészült legyek az elkövetkező kihívásokra.

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás